A tudomány bölcsőjénél – mondta Albert Einstein – maga a rejtély áll. A tudomány célja ennek feltárása, eszköze pedig a kutatás. Így a nagyszámú belső laboratóriumi elemzési munka mellett a tesa elemzési részlege gyakran külső megkereséseket is kap tudományos kutatóintézetektől, például a régészeti területről. Különleges esetekben a laboratórium szakértőkkel és a legkorszerűbb felszerelésekkel száll be a titkok feltárásába. Például a legendás Bábel-torony kapcsán.
A régészet találkozik a csúcstechnológiás elemzésekkel
Cégtörténet
Mi a közös a nyírfában és a bronzkorban – és mi köti össze Bábelt és a Bibliát a bitumennel? A tesa elemzési részlege néha ilyen furcsa kérdéseket válaszol meg.
Text
Biblia? Bábel? Bitumen!
A Biblia két értelemben is történelmi mű: egyrészt keresztény referenciamű, másrészt pedig történelmi események bizonyságaként szolgál. Bábel tornyának felépítése, amelyet Mózes I. könyve ismertet, megtörtént esemény volt: Maradványait 1913-ban fedezték fel a mai Irak területén. A világ egyetlen laboratóriuma sem tudja bebizonyítani, hogy a torony építése nyelvek összezavarását és az építők szélnek eresztését eredményezte-e. Megvizsgálhatjuk azonban, hogy az épületet az Ószövetségben leírtak szerint (lásd az információs mezőt) építették-e bitumennel („földgyantával”) mint építőanyaggal.
„Figyelemre méltó, hogy több mint 2500 évvel ezelőtt szervetlen adalékokat adtak a bitumenhez, ami minden bizonnyal növelte a tapadóerőt a kőhöz.”
Dr. Christian Brinkmann
a tesa elemzési laboratóriumának vezetője
A münsteri bibliamúzeum apró kőzetmintája Dr. Robert Kaldewey német régésztől származik, aki 1913-ban felfedezte a torony maradványait.
A münsteri bibliamúzeumban található ősi babiloni tégla töredékének anyaga információt tud szolgálni a rajta lévő fekete anyag nyomairól. Csúcstechnológiai módszerek – például infravörös spektroszkópia, mikrotomográfia és a pásztázó elektronmikroszkópia – alkalmazásával Dr. Christian Brinkmann, a tesa elemző laboratóriumának vezetője meg tudta erősíteni, hogy a bibliai építési utasításoknak valóban értelmük volt: a hatalmas torony tégláit egyértelműen természetes bitumen ragasztotta össze.
Honnan származik a bitumen?
A bitumen vagy „ásványi szurok” hosszú földtani időszakok alatt képződik a kőolaj alacsonyabb forráspontú részeinek kipárolgása miatt, ezért „természetes aszfaltnak” is nevezik. Felmelegítve a bitumen gyúrhatóvá, majd viszkózussá válik, végül 150 fok körüli hőmérsékleten folyékony lesz. Kihűlve visszatér eredeti, félig szilárd állapotába. Már az ókorban is előállították, és különféle kézműiparos célokra használták, tömítő és alakítható tulajdonságainek köszönhetően.
Építési utasítások a Bibliából
Az ásatások során több olyan torony maradványait is megtalálták, amelyeket II. Nabukodonozor király uralma alatt (i. e. 6. század) építettek fel. Ezek egyike több mint 8000 négyzetméteres alapterületével és valószínűleg 75-90 méter magasságával különösen lenyűgöző volt. Az építkezéshez az emberek „téglát használtak kő gyanánt, szurkot pedig ragasztó gyanánt” (Mózes I. könyve, 11.3). A bitumen azonban más, legalább ugyanolyan jelentős bibliai szakaszokban is meghatározó szerepet játszik. Azt mondják például, hogy Mózest – aki később megkapta a Tízparancsolatot – az édesanyja egy gyékény-ládácskába tette, és „bekené azt gyantával és szurokkal” (Mózes II. könyve, 2.3) a Nílus partján, ahol aztán a fáraó lánya megtalálta és örökbe fogadta. Nehéz elképzelni, hogy mi lett volna Mózessel, ha a bitumen nem szigeteli víz ellen a kosarat. Ha már itt tartunk: A Biblia szerint Noé bárkáját szurokkal szigetelte (Mózes I. könyve, 6.14). A szurok a Közel-Keleten 12 000 évvel ezelőtt a hajóépítés szerves részeként volt ismert.
Egy univerzális ragasztó: nyírfaszurok
A felfedezések azonban a Bibliára való utalás nélkül is eljutnak a tesához. Az alsó-szászországi schaumburgi múzeumban őrzött kőkorszaki tőrt nemrég vitték be a laboratóriumba. A mintegy 4000 éves tárgy vizsgálatra vár. „Különleges esetekben – és ha a kapacitásunk lehetővé teszi – szívesen válaszoljuk meg az ilyen kérdéseket” – mondta Dr. Christian Brinkmann, a laboratóriumi vezetője.
Inkább profán, mintsem szent: a megtaláló az agyagos talajban fedezte fel az éles szélű kovakövet, miközben háza alapozásán dolgozott. A markolat héjazata hiányzik. Vajon raffiával vagy bőrszíjakkal volt rögzítve? Vagy univerzális nyírfaszurok ragasztó tartotta össze a pengét és a markolatot? E kérdések megválaszolásához korszerű berendezésekre és csúcstechnológiájú elemzésekre van szükség. Brinkmann csapata ezért olyan eszközökkel vizsgálta a régészeti leletet, amelyek akár 500 000-szeres nagyítással teszik lehetővé a kémiai elemzéseket.
A 11 cm hosszú ókori tőrt jelenleg a tesánál vizsgálják.
Kőből készült ősi tanú
A felvételek azt mutatják, hogy egy szerves anyag maradványai tapadnak a kőhöz. A szerkezete arra enged következtetni, hogy egykor viszkózus volt – könnyen lehet, hogy nyírfaszurok. „Csak akkor tudunk meg végre többet róla, ha részletesebben elemeztük és összehasonlítottuk eredményeinket egy másik nyírfaszurok-mintával” – magyarázta Dr. Christian Brinkmann. Egy dolog biztos: miután az összes elemzés elkészült, a tőr visszakerül a megtalálóhoz, aki azt a helyi múzeumnak akarja átadni.
Dr. Christian Brinkmann, a tesa elemző laboratóriumának vezetője értékeli a pásztázó elektronmikroszkóp eredményeit.
Mi az a nyírszurok?
A nyírfakéregből nyert főzet az első olyan ragasztó, amelyet az emberek házilag készítettek és használtak. A ragasztás története kb. 200 000 évre nyúlik vissza, egészen az őskőkorig. A nyírfa fehér kérge betulint tartalmaz, amelyet 340–400 fokra történő melegítéssel ragasztóként lehet kinyerni. Nem világos, hogy a kőkorszaki emberek pontosan hogyan is nyerték ki: Talán úgy, hogy szorosan feltekerték a kérget, majd egy mélyedésben hamuval befedték és elszenesítették? Legalábbis ezt feltételezi ma a tudomány. A régészeti leletek azt mutatják, hogy a nyírfaszurok több tízezer éven át volt a kiválasztott ragasztó. A közép- és újkőkor számos táborában és településén végzett ásatások során megtalálták. Még a középkorban is használták stancolásra, foltozásra és szigetelésre. Több alkalommal találtak nyírszurok maradványokat fognyomokkal. Jogosan merülhet fel tehát a kérdés, hogy vajon ez a fekete anyag volt-e az emberiség első rágógumija? Mivel a betulin gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik, minden bizonnyal hasznos lehetett a szájhigiénia szempontjából.